MEG TUD VÉDENI AZ ITTAS VEZETÉSTŐL NICO ROSBERG?

Ha nem vezetsz ittasan, soha nem is vezettél és nem is fogsz, akkor nem Nico Rosberg véd meg téged, hanem te magad. Ha egyszer már vezettél ittasan, és ezért soha nem fogsz ittasan vezetni, akkor is ugyanez a helyzet. Ha egyszer már vezettél ittasan, és valószínűleg fogsz még, vagy ha rendszeresen vezetsz ittasan – nos, akkor sem Nico Rosberg lesz az, aki elveszi a kedvedet az ittas vezetéstől. Ha Nicóval nem is, a reklám mégis képes arra, hogy csökkentse az ittasan vezetők számát. De hogyan?

Amikor kreatív kommunikációs kampányt tervezünk, elsősorban azt a célcsoportot próbáljuk megtalálni, aki a legnagyobb valószínűséggel a legnagyobb aktivitással képes reagálni az üzenetre. Minden reklám érzelmekre hat: a tudat meggyőzése kevés a mobilizáláshoz, az emberi cselekvéseket érzelmek indukálják, döntéseink, cselekedeteink, affinitásunk igazolásához és bevállalásához érzelmekre van szükségünk.

Nico a lelkedbe lát

Májig hatoló tekintettel ijeszt az absztinens sofőrökre

Egy ittas vezetésről lebeszélő kampány esetén érdemes végiggondolni azt, hogy kinél érhetjük el a tevékenység felhagyását. Másodsorban azt sem árt mérlegelni, hogy a kommunikációban milyen csoport juthat visszhangszerephez: aki egyetért velünk, és úton-útfélen hangoztatja meggyőződését, így két irányból tudjuk bombázni az affinis célcsoportot.

Ha insight alapján, vagy ahogy ma divatos, perszónák mentén tervezünk, érdemes végiggondolni, milyen ittasan vezető alaptípusok vannak.

És itt jön szembe a legnagyobb probléma az egésszel: a reklámosoknak bele kéne helyezkedniük ezeknek az alaptípusoknak a helyébe, viszont annyira nagy az ittas vezetés általános elítélése, hogy ettől maguk a reklámosok is félnek.

Nézzük tehát, milyen feltételezett alaptípusok vannak:

1) FEJBEN ITTASAN VEZET

Ő az, aki soha nem vezetett még ittasan, és retteg attól, hogy ezt megtegye. Ő lesz a visszhangunk.

2) VEZETNE ITTASAN, DE MÉG NEM TETTE

Ő az, akinek még akkor el kell venni a kedvét, mielőtt megtenné. Mégis visszhangként kell kezeljük, hiszen nála sem kell valós cselekvést, változást elérni.

3) MÁR VEZETETT ITTASAN, ÉS RETTEG, HOGY MÉG EGYSZER MEGPRÓBÁLJA

Ő is visszhang, nála eredményt már nem kell elérni.

4) MÁR VEZETETT ITTASAN, ÉS HA ALKALMA ADÓDIK RÁ, FOG IS

Vele mindenképpen eredményt kell elérnünk: neki el kell döntenie, hogy sosem fog ittasan vezetni.

5) ÉLETVITELSZERŰEN VEZET ITTASAN, DE FÉL, HOGY EGYSZER ELKAPJÁK

Ő az, akinél a leghatékonyabban érhetünk el eredményt, hiszen fél a következményektől, és világosan látja, amit csinál, az nem jó.

6) ÉLETVITELSZERŰEN VEZET ITTASAN, DE SZOCIALIZÁLT ANNYIRA, HOGY MÁSOK SZEMPONTJAIVAL IS KÉPES AZONOSULNI

Itt már a kis számú változás indukálása is eredménynek számít, hiszen ez a csoport nem fél attól, hogy egyszer rossz vége lesz.

7) ÉLETVITELSZERŰEN VEZET ITTASAN ÉS TELJESEN IGNORÁNS

Vele semmi dolgunk sincs, ez már a hatóság feladatköre.

Mint az elég világosan látszik, itt pozitív megerősítést, vágy-fokozást tartalmazó testimoniallal sok változást nem tudunk elérni. A reklám két alapérzelemre dolgozik: vágy és félelem. Aki ittasan vezet, nem tekinti minden vágya tárgyának a józan kormánytekergetést. Inkább maga előtt is szégyelli, legalább is ha van bármilyen tudatosuló érzelmi reakciója saját cselekedetére.

Világosan látszik, hogy a 4, 5 és 6 számú csoportban tudunk változást elérni. Ehhez azonban Nico Rosberg kevés. Nico Rosberg mellé azok állnak, akik eleve elítélik az ittas vezetést és nem is teszik. Rosberg sportemberként eleve hiteltelen, hiszen semmilyen sajátélménye sincs. Ráadásul Rosberg autóversenyzőként az alkohollal nem csak magát sodorná életveszélybe, hanem az egész mezőnyt is, arról nem beszélve, hogy az alkohol doppingszernek minősül ebben a sportban, és igen, itt is van doppingszűrés.

Magyarán: Nico Rosberg közszereplőként testimonial kampányban pozitív üzenettel az ittas vezetés ellen hatástalan.

Mit lehet tenni? Az alaptípusok rajzából világosan látszik, hogy az ittas vezetés ellen csak erős érzelmi hatást kiváltó, a cselekedet következményét, a balesetet, halált hangsúlyozó, vagy a sofőr későbbi sorsát bemutató kreatívval érdemes menni ahhoz, hogy elérjünk akkora hatást a célcsoport körében, hogy legalább elgondolkozzanak az ittasan vezetők tettük súlyosságáról. Érdekesség, vagy külön szerencse, hogy egy-egy ilyen „rémes” történettel a visszhang-célcsoportok mikrokörnyezeti kommunikációs hatékonyságából is a maximumot lehet kihozni.

Ezzel a stratégiával ma inkább a vezetés közben telefonálás ellen szokás menni, és míg a 2000-es években szélsőségesen megrázó reklámfilmek készültek az ittas vezetés témájában, mára ez a stratégia kikopni látszik a kommunikációból. Pedig vannak rá finom megoldások is, a pozitív megerősítés viszont nagyon kevésnek tűnik.

Íme egy régi finom megoldás a Fiattól:

Ez egy közepesen húsba vágó történet:

Ez pedig a szélsőséges megoldás még 2000-ből, ma a vezetés-csetelés témában látni inkább ilyeneket. A filmet gyengébb idegzetűek inkább ne indítsák el:

 

Pálfi Norbert

Ez tetszett, megosztom: